Az alábbi fotókat Nóri készítette, amikor 8 napig a Himalájában, azon belül is a nepáli Poon Hill körül kirándult, kb. 3000 méter magasságban.
Az útján áthaladtak falvakon, függőhidakon és szakadékok felett, vándoroltak kiszáradt folyómedrekben és dús erdőségekben. És persze végig látták az Annapurna hegycsúcsokat.
A képaláírásokat ő tudja később pótolni Nóri írta, én csak feltettem a kérésére a képeket.
∗∗∗
Nepal amilyen kicsi, olyan sok nemzetiseg lakja. En a Poon Hill kornyeken gurung falvak kozott kirandultam. Ezek az emberek szamunkra elkepzelhetetlenul egyszeru, falusi kornyezetben elnek. Ami modern, az zommel az itt trekingelo turistaknak szol.
A masodik napon itt alltunk meg ebedelni. Egy teljes oran at fott a dal bhat - addig volt idom bamulni a szemkozti kofolyast - masnap oda masztunk fel.
Tipikus gurung haz. A jobbmoduaknak ilyen van. A szegenyebbek deszka- es valyogepuletekben laknak.
A kialatas Landrukbol, ahol masodik este megszalltunk. A valtozatossag kedveert egy tibeti vendeghazban.
Sok hazat diszitettek gyerekek festek-keznyomataival. Ez nekem nagyon tetszett, ugyhogy lefotoztam.
Ez a haz Gandrukban all, egy nagy es szepen kicsinositott faluban. Itt talalkoztam kesobbi utitarsaimmal, egy izraeli parossal, es csodalatosan kedves nepali porterukkel.
Szemetesek nemigen vannak Nepalban, ha megis, akkor meg...
WC es tusolo a turistaknak. Odabenn valoban van melegviz (amennyiben odakinn sut a nap, ugyanis foleg napenergiaval melegitik a vizet). A helyiek altalaban a haz elotti (kerti) vagy az utcakon epitett kutaknal furdenek - hideg vizben.
Vizesesek, lepcsok, kohazikok, piocak...
Nagyon szep es felenk kislany volt... de miutan lefotoztam, ottragadt mellettem. Valoszinuleg az Dashain nevu unnepsegre jott latogatoba a rokonokhoz. Rengeteg gyerek volt ugyanis a haznal aznap - enekeltek, jatszottak, a fejukon rizsbol keszult tikaval.
Aranyos volt a gumicsizmaival...
Use me... a hatterben sokszaz meter melyen teraszosan muvelt volgy, felettunk-mogottunk feher es barna csucsok.
A jobb oldali sarlo-kalapacsos fahazbol nezett ram az elso kepen lathato asszony es ket kisgyerek.
Es ok is jelentkeztek egy jo kis fotozasra. A papajuk beszelt angolul.
Kedvenceim a fuggohidak voltak. Ezen pl. kimondottan az en kedvemert mentunk at.
A fuggohid tuloldalan... alattam soktiz (?) meteres melyseg (habar ez itt nem latszik) .
A szakadek szelen, saros, latyakos, omladozo folduton imbolygott es kanyargott velunk a busz hazafele. Eleinte viccesnek talaltam a helyzetet, es fotozgattam, pl az elottem utazo kislanyt... kesobb ugy gondoltam, hogy kedves az eletem, ugyhogy megallittattam a buszt, es gyalog mentem tovabb.
