Kedves csalad, kedves baratok!

Biztosan eszrevettetek, hogy mar nagyon reg nem kerult fel uj bejegyzes a blogra.

Az a helyzet, hogy miutan elhagytuk az almos es bekes Pantaghatit, egesz egyszeruen annyi minden tortenik velunk folyamatosan, hogy valasztani kellett: ateljuk a dolgokat, vagy irunk roluk. A dontesunk - a frissulesek elmaradasa miatt - nyilvan egyertelmu nektek is.

Mindenesetre par szoban azert osszefoglalnam, hogy a legutobbi jelentkezesunk ota merre jartunk, miket lattunk.

Pantaghati utan visszautaztunk Delhibe, hogy onnan tovabb induljunk Uttar Pradesh allamba. Ott megszalltunk Agraban, es persze megneztuk a kihagyhatatlan Taj Mahalt.

Onnan tovabb vonatoztunk Bharatpurba, ahol csodalatos, feledhetetlen napokat toltottunk a Keoladeo Nemzeti Parkban. A bharatpuri Jungle Lodge pedig az egyik legjobb szallasunk volt eddigi utunk soran.

Bharatpurbol szerettunk volna Varanasiba, majd onnan Nepalba utazni, de epp nagy aradasok voltak arrafele, ezert visszatertunk a bazisra, Delhibe, hogy onnan induljunk Nepalba.

Igy aztan sikerult egy egyszerre borzaszto, egyszerre csodalatos, de mindenkepp feledhetetlen, 48 oras buszuton reszt vennunk. A busz aztan megis athaladt Varanasin, Lucknown, szamtalan sarkunyhos kis falun es fantasztikus tajakon, hogy aztan egy kodos hajnalon megerkezzunk Kathmanduba, Nepal fovarosaba.

A kovetkezo heteinket Kathmanduban toltottuk, es megismertuk a varost, es tagabb kornyezetet. Lattuk a fantasztikus Swayambhu sztupat, es a vilag egyik legnagyobb sztupajat, a boudhanathi sztupat. Jartunk A kathmandui, patani es bhaktapuri Durbar tereken... Leirhatatlan latvanyban, hangulatban, erzesekben volt reszunk. Kesobb, ha mar nem utazunk, ezeket meg fogom irni nektek, biztosra veszem.

A himalajai Kathmandubol nehany het mulva tovabbindultunk Nepal alfoldjere, a melyen fekvo Tarai siksagra, a Newari emberek koze. Meglatogattuk a Chitwan nemzeti parkot, utaztunk elefanthaton, bereltunk motort, es bejartuk a kornyeket. Moszkitohalo logott az agyunk folott, gekkok csettegtek a falakon es mindenfele elefantok, bivalyok, es ezernyi mas allat jart-kelt.

De Chitwanbol is tovabb utaztunk, vissza a magas hegyekbe: Pokharaba, a Phewa-to partjara. Itt 11 napra kulonvaltak az utjaink: Nori a Hoboritotta magas hegyek labanal, kicsit alacsonyabban, de a beszamoloja szerint fantasztikus vizmosasok, szakadekok, fuggohidak, hegyi falvak kozott turazott hivatasos vezetovel, mig en Vipassana meditaciot tanultam egy bentlakasos meditacios iskolaban. Azt hiszem, mindketten eletre szolo elmenyeket szereztunk ez alatt a szuk ket het alatt.

Vegul most itt vagyunk, ujra Kathmanduban.

Tobbetekkel nem sikerult kapcsolatba kerulni, de most mondom minden kedves csaladtagnak, rokonnak es cimboranak: december elejen ujra talalkozunk. Az egyik szemunk sir, a masik nevet... De a nevetes az miattatok van foleg, jo lesz mar mindenkit ujra latni, atolelni, egyutt nevetni :)

Bocs, ha az utolso mondat kicsit nyalasra sikeredett, de ez a helyzet.

Ha tudok meg, irok, de nem igerek semmit, az a legbiztosabb!

Sziasztok, vigyazzatok magatokra!