Merthogy rengetegszer elmondtuk, akárki kérdezte: nem, nem fogunk sem szöveges, sem fotóblogot készíteni. Mert mi nem azzal akarunk foglalkozni, hogy folyamatosan az otthon maradottaknak gyártsuk az útibeszámolókat egyrészt, másrészt pedig épp az a lényege az elutazásunknak, hogy egy kicsit más töltse meg a gondolatainkat mint az, amit bő három évtized alatt már olyannyira megszoktunk.

Amiket mondtunk, persze, bizonyos szempontból most is érvényesek, de. 

Először is sok nekünk fontos ember volt bánatos amiatt az utóbbi héten, hogy ilyen sokáig Indiába költözünk, és addig nem találkozhatunk egymással - nekik szeretnénk egy kicsit könnyebbé tenni ezt az időt, még ha reméljük is, hogy titokban azért ők is örülnek, hogy ilyen klassz kalandba kezdünk két nap múlva.

Másodszor pedig: nekünk is jó kis emlék lesz, ha időnként összeírjuk, hogy merre jártunk, mi történt velünk. Ráadásul (és ez a harmadik érv) ezt amúgy is meg kellene tennünk: a barátoknak, ismerősöknek vicces történeteket küldeni e-mailben, csatolt képekkel megtűzdelve. Akkor viszont valóban: miért ne kerüljön fel így az a pár kép, meg mondat, amit amúgy is elküldenénk?...

Egyszóval ennyit a blog születéséről.

Más, pár szó a továbbiakról: nem tudjuk, milyen gyakran lesz időnk, lehetőségünk, nem utolsósorban pedig kedvünk nekiveselkedni, és írni valamit arról, amiről érdemes. Nem ígérhetünk semmit - így viszont nem is okozhatunk csalódást. Amit tudjatok: nem törünk olvasott útiblog-babérokra és nem kívánjuk, hogy ismeretlenek is olvassanak. Szigorúan csak Ti, a szűk kör lebegtek a szemünk előtt, nektek szánjuk esetleges és elszórt jelentkezéseinket hol képek, hol szöveg formájában.

Fogadjátok szeretettel!